István Kemény - traduit du hongrois par Guillaume Métayer

István Kemény (né à Budapest en 1961) l’un des poètes hongrois les plus intéressants de sa génération. Auteur de nombreux recueils réunis en un seul ouvrage (Állástalan táncosnő (Danseuse sans emploi), Budapest, Magvető, 2016], il a donné récemment un nouveau livre de poèmes, Nil (Magvető, 2018) dont sont extraits tous les textes traduits ici, à l’exception du premier. Une anthologie de ses poèmes a paru en français : Deux fois deux (trad. Guillaume Métayer), Paris, Caractères, 2008 et ses poèmes ont été traduits en de nombreuses langues.
On peut lire, entre autres, sur ce poète : le récent dossier de la revue Schreibheft qui lui est consacré (n°94, « Rückspiegelsaal, Der Dichter István Kemény  » et, en français : G. Métayer, « István Kemény, un poète du XXIe siècle », Revue des deux mondes, mars 2008 (p. 70-88).

Petit singe Pas le temps pour toi, la tête, là. Bourdonne. Pas le temps pour toi, le parc, là. Bourdonne. Pas le temps pour toi le trafic, là. Bourdonne. Bourdonnent. Pas disponible non plus, la ville. Bourdonne, elle aussi. Ni le ciel nocturne, occupé aussi. Bourdonne. Les climatiseurs aussi bourdonnent. Rien n’est disponible, là. Tout bourdonne. Pas le temps pour toi, là, ils travaillent. Se partagent le sourd grondement. Joue tout seul, petit singe. (Élőbeszéd [Langue vivante], Magvető, Budapest, 2006)

Kis majom Nincs rád most ideje a fejnek. Zúg. Nincs rád most ideje a parknak. Zúg. Nincs rád ideje a forgalomnak. Zúg. Zúgnak. A város se ér most rá. Ő is zúg. Az éjszakai ég is elfoglalt. Zúg. A légkondicionálók is zúgnak. Semmi se ér most rá. Minden zúg. Nincs idejük rád, ők most dolgoznak. Osztozkodnak a halk morajon. Játsszál egyedül, kis majom.

Internet Le mot s’envole, et reste.

Internet A szó elszáll, és megmarad.

Détail ce poème de moi dont autrefois ils se moquèrent, mais qui ne trouva pas sa fin, continua, à l’instant un Parkinsonien y apparaît, nous l’apercevons de la voiture, c’est le soir, il pleut des cordes, stade précoce, il arrive encore à marcher seul, héroïquement tâtonne, nous jouions au foot ensemble, presque un ami, il se rapproche de la station de tram, nous pourrions le raccompagner, mais impossible de s’arrêter ici, même si en vrai ce serait possible, arrive même un moment où il vaudrait mieux s’arrêter, ouvrir la portière, l’appeler en criant, mais nous le laissons filer, il ne s’en rend pas compte, son port est désormais un souvenir éternel, dos droit, manifestement il ne s’est pas encore rendu, rien ne me taraude, c’était l’une des bonnes solutions, c’est toujours ce poème de moi dont ils se moquèrent jadis, il ne trouve pas sa fin, il continue

Részlet ez az a versem, amibe régen még belenevettek, de nem találta meg a végét, folytatódott, most egy Parkinson-kóros kerül bele éppen, autóból látjuk, este van, szakad az eső, korai szakasz, még bír egyedül járni, botorkál hősiesen, fociztunk együtt, majdnem barát, a villamosmegálló felé tart, hazavihetnénk, de itt nem lehet megállni, bár valójában lehetne, van is egy pillanat, amikor jobb lenne megállni, kilökni az ajtót, kiáltani neki, de elmulasztjuk, nem vesz észre, a tartása már most örök emlék, egyenes hát, jól láthatóan nem adta még fel, nem furdal semmi, ez volt az egyik jó megoldás, ez meg még mindig az a versem, amibe régen belenevettek, nem találja a végét, folytatódik

Le nouvel aspirateur Deux jours qu’il se dresse et est en même temps couché, tu sais, à la façon des aspirateurs, sur le sol de la cuisine, déjà sorti de sa boîte d’emballage, monté même, opérationnel, mais encore inutilisé, comme un adolescent. Un chien à présent le rejoint, s’arrête devant lui, le regarde. Soupire. Il perd ses poils. Un être humain arrive aussi, les regarde. Soupire. Les plaint. Lance le café, laisse tomber du marc par terre, mais ne le balaye pas. Il rentre dans la chambre, le chien sur ses talons. Deux jours qu’il est debout et couché sur le sol de la cuisine, patient : petite église de pèlerinage, animal sacrificiel attendant le couteau, agneau vide de dieu, le nouvel aspirateur, à un seul café de son premier nettoyage.

Az új porszívó Két napja áll és fekszik is, egyszerre, tudod, ahogy a porszívók szoktak, a konyhapadlón, a dobozából már kicsomagolva, össze is rakva, üzemképesen, de még használatlanul, mint egy kamasz. Most kijön hozzá egy kutya, megáll előtte, nézi. Sóhajt. Hullik a szőre. Kijön egy ember is, néz rájuk. Sóhajt. Sajnálja őket. Kávét tesz fel, közben zaccot szór a földre, és már nem söpri föl. Bemegy a szobába, nyomában a kutya. Két napja áll és fekszik a konyhapadlón türelmesen : kicsi zarándoktemplom, késre váró áldozati állat, Isten üres báránya, az új porszívó, már csak egy kávézással az első takarítás előtt.

Question Comment était le ciel originel ?

Kérdés Milyen volt az eredeti ég ?

La danse du Plus Lent Chameau et ils arrivaient arrivaient les événements : événement nouvel événement nouvel événement nouvel événement ils ressemblaient à une caravane. mais ce n’est même pas qu’ils y ressemblaient : ils étaient tous ensemble précisément cela : caravane. un à un en revanche c’est à des chameaux que ressemblaient les événements : événement nouvel événement chacun à un chameau. et les choses se passaient ainsi depuis au moins mille fois mille fois dix mille ans. mais parfois quelque chose se passait avec l’un ou l’autre chameau : soudain il trébuchait et se mettait à danser : un pas en avant bientôt deux pas en arrière et à nouveau en avant et derechef en arrière et faisait demi-tour et encore deux pas en arrière. et un pas de côté et deux pour revenir et il souriait. et j’avoue que moi qui étais aussi chameau et selon le rythme de la caravane étais né et avais vécu : événement nouvel événement à ce moment-là je devins envieux de cet autre chameau que lui il osât faire ce que moi non. je croyais que bientôt nous le tuerions ensemble car il nous arrêtait mais il se passa autre chose : l’information circula parmi nous en avant et en arrière ou en rond : le Plus Lent danse ! il danse quelque part à nouveau ! et nous nous sommes mis à l’unisson du Plus Lent Chameau : nous avons fait halte pour qu’il ait de la place, pour qu’il puisse danser tout son saoul. et lui vraiment sortit du rang trotta au milieu et dansa là davantage l’attention ridant son front et ce faisant il chantait cette petite chanson : « un pas en avant : me voilà pionnier deux pas en arrière : arrière-garde je suis le plus lent chameau de la caravane. ils m’aiment et plutôt que de prendre mes jambes à mon cou je danse ».

A Leglassúbb Teve tánca és jöttek jöttek az események : esemény újabb esemény újabb esemény újabb esemény és egy karavánra hasonlítottak. de nem is hasonlítottak : pontosan az voltak így együtt : karaván. külön-külön pedig tevékre hasonlítottak az események : esemény újabb esemény mind egy-egy tevére. és ez így ment legalább ezerszer ezerszer tízezer éve. de olykor történt valami egy-egy tevével : váratlanul megtorpant és táncolni kezdett : egyet előre majd kettőt hátralépett és újra előre és megint hátra és körbefordult és még kettőt hátralépett. és oldalra egyet és vissza kettőt és mosolygott. és bevallom hogy én aki szintén teve voltam és a karaván ritmusa szerint születtem és éltem : esemény újabb esemény most irigy lettem erre a másik tevére hogy ő meg meri tenni amit én nem. azt hittem most majd megöljük együtt mert feltart minket de más történt : az információ végigfutott rajtunk előre és hátra vagy körbe : a Leglassúbb táncol ! táncol valahol megint ! és mi igazodtunk a Leglassúbb Tevéhez : megálltunk hogy legyen helye, hadd táncolja ki magát. és ő bizony kiállt a sorból beügetett középre és ott táncolt tovább a figyelemtől ráncolva a homlokát és ezt a kis dalt énekelte közben : „egy lépés előre : előfutár vagyok két lépés hátra : utóvéd. én vagyok a karaván leglassúbb tevéje. szeretnek és én meg ahelyett hogy jobban szedném a lábam táncolok.”

Nil Si tu as déjà été le Nil toi aussi, un fleuve mort de fatigue en Égypte, tu t’es déjà réveillé dans une glissade longue de six mille kilomètres sans couverture t’évaporant, matinée presque révolue, entre deux rives qui grésillent, qu’as-tu fait, cette nuit où étais-tu, avec qui, dans quelles pluies, de quelles sortes étaient-ils – à pois, à rayures, à écailles – les animaux qui en toi burent, versèrent leur sang, comment es-tu rentré à la maison, et combien de fois as-tu fait cela – alors tu le sais, c’est bien sûr, tu es le Nil d’Égypte et si c’est toi le Nil d’Égypte alors tu n’auras plus d’autre affluent, ne rêve même pas de pluie, le soleil t’assèche à regret, le vent t’assèche à regret, le dattier t’assèche à regret, seul le désert s’étonne de toi, comme chaque matin, Nil, ô Nil, mais tu vis encore ? mais ensuite il retourne aussi à son agenda : surchauffer, donc si tu vois qu’il n’y a aucun doute, tu es bien le Nil à nouveau, eau où il n’est pas de place pour l’eau, fleuve tant bien que mal, fleuve quand même, va pour un fleuve, faute de mieux fleuve, et imagine maintenant que tu es Nil d’Égypte pour la dernière fois et cette unique fois songe, ô Nil, à ce que tu es, tout ce que tu es, un fleuve ermite au désert retiré, un fleuve fort, coriace, ascétique, un fleuve fiable, patient, bon parent, tu élevas et tu nourris encore femmes, hommes vaillants et travailleurs, qui t’aiment, te respectent, t’estiment, calme-toi, ô Nil, tu as rempli ta tâche, et réjouis-toi un peu car désormais tu resteras le Nil : endurant   jusqu’   à la salure qui ne   s’en va pas   en vapeur une   incessante   inattendue surprise   un unique et   fortuit             miracle

Nílus Ha te is voltál már Nílus, egy hullafáradt folyó Egyiptomban, ébredtél már egy hatezer kilométer hosszú csúszdán takaró nélkül párologva egy majdnem eltelt délelőtt két sistergő part között, mit csináltál, hol jártál az éjjel, kivel, mekkora esőkben, miféle pöttyös, csíkos, pikkelyes állatok ittak és csorgatták beléd a vérüket, hogy kerültél haza, és hányadszor csinálod ezt - akkor tudod, hogy bizony Nílus vagy Egyiptomban, és te vagy a Nílus Egyiptomban, tehát nem lesz már több mellékfolyód, esőről ne is álmodj, szárít a nap és sajnálkozik, szárít a szél és sajnálkozik, szárít a datolya és sajnálkozik, csak a sivatag lepődik meg rajtad, mint minden reggel, Nílus, Nílus, hát te még élsz ? de aztán ő is napirendre tér fölötted, és felforrósodik, szóval ha látod, hogy semmi kétség, Nílus vagy már megint, víz, ahol nincs helye víznek, így alakult folyó, ez van folyó, jó ez így folyó, úgyse lesz jobb folyó, akkor most képzeld el azt, hogy utoljára vagy Nílus Egyiptomban, csak most az egyszer gondold át, Nílus, hogy mi vagy, mi minden, pusztába kivonult remetefolyó, erős, szívós, aszkétikus folyó, megbízható, türelmes folyó, jó szülő, derék és dolgos nőket, férfiakat neveltél fel és táplálsz most is, akik szeretnek, tisztelnek, becsülnek, nyugodj meg, Nílus, megtetted a dolgodat, és örülj egy kicsit, mert most már Nílus is maradsz : a sós   vízig   kitartó el   nem   párolgó mindig   újra   váratlan meglepetés   egyszeri véletlen          csoda

Ballade sur les quais Lettré maigre avec lettré lourd va courir en silence ils courent l’aube devant eux s’illumine leur pouls est pris à la machine court l’asphalte image projetée c’est en deux mille qu’il fut posé les grandes chaleurs sont adoucies leur bouquin est dans la vitrine le frêle court avec le fort voici l’âme et voici le corps le bar arrive où en soirée je n’étais pas à leurs côtés des urgences toute la nuit encore le frêle court avec le fort ils sont, faute d’un meilleur plan, monter prendre leurs équipements discussion devant le magasin le pauvre on l’opère après-demain ils dépassent une poussette de la sérotonine secrètent vient un coin, ils prennent le tournant courent vers le fleuve à présent vient le quai où j’étais assis hier soir on s’est quittés ici ils s’en rendent compte me montrent au doigt en riant t’es toujours là, toi ? tu n’as aucun plaisir ? En rien ? t’as pas dormi ? c’est déjà bien qu’on n’ait pas eu à te chercher ni hors du fleuve à te hisser nous sommes ta nouvelle vie au lieu de l’ancienne la voici personne pour te faire plaisir ? leçon un nous allons courir Mes deux amis bons chevaliers corps et âme très vénérés n’ayez crainte en forçant un peu on peut dire que je suis heureux hier soir chez moi je suis rentré bien dormi et bien tôt levé j’entamais aussi ma journée en imaginais la moitié la nuit tombée, frangé de mort suis revenu ici plutôt pour observer le matin blanc sur fond duquel ce quai s’étend d’où sort le ciel et d’où la ville asseyez-vous je vous explique ressentez ce que je ressens des petits riens assurément rien que les saluts des touristes qui sur de grands bateaux vieillissent rien qu’un vol de pigeons qui part et au bout de cinq tours se calme rien qu’un convoi et sa sirène un malfrat qu’au turbin on traîne des gens de longtemps réveillés déjeunent au pied de la butée autoportraits aux yeux gonflés sitôt faits, sitôt effacés une fille et un braque marron regardent du côté du pont vous êtes venus aussi vous deux avec un regard anxieux où il faut au ciel un avion qu’il aille à destination en gros dans l’ordre coutumier tout s’était mis à fonctionner j’observe comment doux et fort arrive l’avenir omnivore je ne pourrais pas l’éviter n’aurais plus la moindre gaieté ? On a craint un mal plus sévère Un trouble mental bipolaire Mais guérissable ce n’est guère Qu’une dépression unipolaire ! Savez-vous quoi, le corps et l’âme ? une heure vide, voilà ce que je réclame une heure laissez-moi m’éclipser si vous aimez bien méditer oui, que je sois hors de moi-même ma journée sera bien vilaine. (et surtout n’allez pas penser mon heure vide commencée) Essoufflés et anéantis ils fixent ma place refroidie mais avant de retrouver vie étouffent l’expérience divine hochant la tête courent plus avant bottent dans le Danube une branche le braque brun bondit soudain pour la chercher, son pouls bat loin frappe la vague y fait écho tout le quai palpite bientôt.

Rakpartos ballada Sovány bölcs a kövér bölccsel futni indult futnak csöndben reggeli nap eléjük süt gép számolja szívverésük fut az aszfalt vetített kép kétezerben terítették a nagy hőség hogy megenyhült kirakatban van a könyvük fut a könnyű a nehézzel ez a test és ez a lélek jön a kocsma ahol este nem voltam ott velük mégse válságstáb volt egész éjjel fut a könnyű a nehézzel nem találtak semmi jobb célt felmentek a futócuccért bolt előtti beszélgetés holnapután műtik szegényt babakocsit megelőzik szerotonin termelődik jön egy sarok kanyarodnak már a folyó felé futnak Jön a rakpart itt ültem le itt váltunk el tegnap este észrevesznek rámkacagnak hát te meg még mindig itt vagy ? nincs örömöd semmiben se ? nem aludtál ? még szerencse hogy nem kellett megkeresnünk a folyóból kiemelnünk mi vagyunk az új életed meghoztuk a régi helyett nem örülsz már senkinek se ? futni fogunk első lecke. Két barátom jó vitézek nagyrabecsült test és lélek nem kell értem aggódnotok kis túlzással boldog vagyok este innen hazamentem jól aludtam korán keltem elkezdtem a napot én is elképzeltem a feléig sötét lett és halálmintás visszajöttem ide inkább megvizsgálni ezt a hajnalt miből nyúlik ki a rakpart honnan égbolt honnan város üljetek le magyarázok érezzétek amit érzek igazából semmiségek csak turisták integetnek nagy hajókon öregednek csak felszáll egy galambcsapat öt kör után elnyugszanak csak egy konvoj szirénázva gazembert visz a munkába támfal tövén reggelizők ébredeztek még az előbb dagadt szemű önarcképek készülnek de törlik őket egy lány meg egy barna vizsla visszanéz a Margit-hídra megjöttetek ti is ketten aggodalmas tekintettel repülő is van az égen jó helyen van célba érjen nagyjából a szokott rendben működésbe lépett minden nézem ahogy jön a jövő szelíd erős mindenevő el se tudnám őt kerülni én ne bírnék már örülni ? Már féltünk hogy nagyobb a baj bipoláris tudatzavar de ez csak egy gyógyítható egypólusú depresszió ! Tudjátok mit test és lélek ? még egy üres órát kérek hadd tűnjek el egy órára hogyha tetszik meditálva legyek kívül önmagamon tényleg pocsék lesz a napom. (és nehogy még meggondolják megkezdem az üres órám) Bosszankodva és lihegve bámulnak a hűlt helyemre de mielőtt még megélnék elfojtják az istenélményt továbbfutnak fejcsóválva ágat rúgnak a Dunába barna vizsla ugrik érte messze ér a szívverése hullámot ver visszhangot hajt megdobban az egész rakpart.

Photo