Terre à ciel
Poésie d’aujourd’hui

Accueil > Voix du monde > Sur la musicalité du vide 2 de Matthieu Gosztola traduit en hongrois

Sur la musicalité du vide 2 de Matthieu Gosztola traduit en hongrois

samedi 19 juillet 2014, par Matthieu Gosztola

Mosolyogsz bejelentett halàlodon

elöre bejelentett halàlod hirén,

ami semmi màs,

mint egy repedés a rozsabokron

Apu

Tàvozàsod szine
az ujjaimon van még
marad

(Nincs màr szappan)

Ma

Aprilis elsején

Meghalt apàm
A rovarokra hagyott

Apu

A halàlod bambusz törét

Hasznàlom
Hogy lebegni tudjak a vizen

Meglàtogattalak

Jöttem hozzàd a klinikàba

Alig àlltam a làbamon, mikor indulni készültem
Annyit nevettem

A csokolàdéval bemaszatolt halàl

Apukàm

Amikor meghaltàl
Nagy pofont adtàl
a versben

A halàl
Egy idegen nö

Kezei
Keze testemben
Megbolygatjàk
j az egész tàjat

Amikor meghaltàl
kinyitottad a szàdat
hogy kileheld az életet

elkaptam egy lepkehàloval

Most,
Tudtomon kivül
tele van vele a kezem

Apukàm
Elhagysz bennünket

Az eget,
ami a földre borul

Apukam
Hirtelen,
Két sor köhögés között,

Mely hegyes mint szögek
szöghegyes
elöször jelentél meg nekem

Minél hosszabb ideig néztem testedet,
mely nem tett szemrehànyàst nekük

annàl inkàbb ugy tünt nekem, mintha,
hogy sohasem léteztél volnal

Kis erdök
Valahol ott vagy a fàk között

Honnan tudjam most, hova léphetek ?

Mivel mélyebben szeretnék lélegezni, mint a föld
Ràd gondolok, Apukàm

Nincs màs illat,
mint egy emlék illata, amit forgatunk àllandoan
miutàn kiàstuk a földböl

Apukàm
A gyümölcs az asztalon
Egy szivacs
Ami teleszivja magàt a te emlékeddel

Apukàm

Egy àrnyék
mozgàsàt megvàltoztatni

mely térdeàllva
térdepelve
érdeklödik iràntad

A szemed
Arra késztet, hogy beszéljek hozzàd
S hallgassak egy sort, s megint beszéljek

S a hallgatàst ejtsem a kezedbe
mint a mogyorot

Apukàm

Ha lehunyom a szemem
Ittbvagy és nézel és mondom magamban, hogy nem

Tùl fiatal vagy ahhoz, hogy
Se több, se kevesebb ne légy egy àrnyéknàl

(Feladtam ma egy ajànlatot
ajànlolevelet)

Apukàm

Van még idöd
Hogy kitàrd karjaidat

Hogy befogadjad a fàk szürke vérét

Apukàm
Halàlod
elhalàlozàsod

Egy hideg simogatàs
Kinyittatta a szemed a testedben

Apukàm

Elöretolom

Az arcod àrnyékkövét

Megprobàlom talàlni magamban,
ami megkülönböztet Töled

Apàm fütyül az arcomra

Még a vàllàra tett kezemet se veszi észre

Hirtelen sirva fakad
és hozzàm bujik gyàmoltalanul,
mint egy gyermek
aki rosszat àlmodott

Apu

Sàrga nàrciszt
növesztek a kezemben

Talàlj ott fönt
egy àrnyékot
mely közel àll Hozzàd

Es gyere vissza a földre
Hogy beszéljél,
beszéljünk rola

Apukàm
Halàlod

Nem hiszek Neked
Nincs hely ott fönt
odafönt
Azoknak, akik, mint Te
Nem fejezték be az életüket

Apukàm
Ertünk fogok menni

A valosàgban
Apàm àll

a kàvéfözögép lépcsöjén

Apu
Nem szabad
kell félned a hidegtöl
Szerencsédre teljesen meztelenül fekszel a sirodban

Nincs màr tested,
hogy érezz
érzö tested

Apu

Megtalàltam a modjàt
Hogy éljek

A csöndre tàmaszkodom,
Amit nap mint nap ràm hagysz

Talàlok közte sàrga nàrciszt

Apu

A szemed nyàla
Ritkàn

Abban az idöben,
amikor az élet
Minkettönket kivàlasztott

Abban az àldott idöben,
Amikor nem tett még különbséget

Apu

Semmilyen térség a földön nem fogja a csöndet befogadni,
amit ràm hagytàl

Apu
Ne aggodjàl

A tàrgyak jovàhagyjàk
Hogy Téged éltesselek,
életben tartsalak az emlékezetemben

Apu szeretkezés közben halt meg

A legszebb zakojàt adtuk rà
Hogy ne tünjön tul meztelennek az emlékezetünkben

Az én reinkarnàciom

Egy fehér madarat vàlasztok,
Hogy ne ejtsek àrnyékot
Apàm àrnyékàra

Minden reggel
Két csészét tölt leg az özvegyasszony

Minden reggel
egy csésze tartalmàt
a mosogatoba önti

Egy tàbla a vonat bejàrtànàl felszolitja az utasokat
Hogy hagyjàk a testüket az üléseken
és hagyjàk lelküket siklani
Az utazo nök mellett

Saha sem adunk elég gyengédséget egy embernek
Akit az utolso utazàs gondolata,
gondja emészt

Aujourd’hui

1er avril

mon père meurt
il m’abandonne aux insectes

21 H 45 Le phare fait sursauter le paysage

Papa

le poignard en jonc
de ta mort

je m’en sers pour flotter

Je suis venu te voir à la clinique
je ne tenais plus sur mes jambes en partant
tellement je riais

la mort barbouillée de chocolat

Papa

en mourant
tu m’as donné une grande claque
dans le poème

La mort
une étrangère

ses mains dans mon corps
chamboulant tout le paysage

Tu as ouvert la bouche
en mourant
pour exhaler ta vie

je l’ai capturée avec un filet à papillons

maintenant j’ai les mains pleines
sans le savoir

Mon père plisse les lèvres
devant le visage qui doit le ramener

sa main fuit la mienne
qui doit être comme un mot

Papa
tu nous quittes

le ciel
qui va par terre

Papa

soudain
entre deux rangées de toux
blessantes comme des pointes
tu m’es apparu pour la première fois

plus je regardais ton corps
qui ne nous adressait aucun reproche

et plus j’avais l’impression que tu n’avais jamais existé

Des bosquets

tu es quelque part parmi eux
comment savoir maintenant
où poser mes pas ?

Voulant respirer plus bas que le sol
je pense à toi, papa

Il n’y a pas d’autre parfum
que celui d’un souvenir qu’on retourne sans cesse
après l’avoir sorti de terre

Papa
les fruits sur la table
sont des éponges
qui font provision de ton souvenir

Papa

changer le mouvement
d’une ombre

qui genoux à terre
demande de tes nouvelles

Tes yeux
me poussent à te parler
avec des rangées de silences
et à les faire tomber dans ta main

comme des noisettes

Papa

quand je ferme les yeux
tu es là à me regarder et je me dis que non

tu es décidément trop jeune pour être
ni plus ni moins qu’une ombre

(j’ai posté aujourd’hui une réclamation)

Papa

Il est encore temps pour toi
d’ouvrir grand les bras

pour accueillir le sang gris moucheté des arbres

Papa
ton décès

une caresse froide
t’a fait ouvrir les yeux
à l’intérieur de ton corps

Papa

pousser en avant
la pierre d’ombre de ton visage

je cherche à trouver en moi
ce qui me distingue de toi

Mon père s’en fout de mon visage

même ma main posée sur son épaule
passe inaperçue

soudain il pleure
et se serre contre moi
désemparé comme un enfant
qui a fait un mauvais rêve

Papa

je fais pousser dans ma main
des jonquilles

trouve là-haut
une ombre
qui te soit proche

puis reviens sur la terre
pour en discuter

Mon père
ton décès

je ne te crois pas
il n’y a pas de place là-haut
pour ceux comme toi
qui n’ont pas fini leur vie

mon père,
j’irai nous chercher

En réalité,
mon père debout

sur la marche de la cafetière

Papa

il ne faut pas que tu aies peur du froid
tu as la chance d’être tout à fait nu dans la tombe

tu n’as plus de corps pour ressentir

Papa

pour vivre
j’ai trouvé le moyen

je m’appuie au silence
que chaque jour tu me lègues

j’y trouve des jonquilles

Papa

la salive de tes yeux
rarement

du temps où la vie
nous avait choisis tous les deux

du temps béni
où elle n’avait pas fait de distinction

Papa

aucune étendue au monde
ne pourra accueillir le silence
que tu m’as laissé

Papa
ne sois pas inquiet

j’ai
pour te faire vivre dans ma mémoire

l’assentiment des choses

Papa est mort en faisant l’amour

nous lui avons mis sa plus belle veste
pour qu’il n’ait pas l’air trop nu dans la mémoire

(Traduction en hongrois de Katalin Podmaniczy)


Bookmark and Share


Réagir | Commenter

spip 3 inside | | Plan du site | Suivre la vie du site RSS 2.0 Terre à ciel 2005-2013 | Textes & photos © Tous droits réservés